Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Péntek Máriának az édesanyja és az édesapja is bőrgyárban dolgozott, ma már mind a ketten nyugdíjasok. Négy osztályt végzett el, majd a kamaszkori szerelméhez 13 évesen férjhez ment. Azt mondja, nem bánta meg ezt a döntést, mert azóta is együtt élnek és hét gyermeket nevelnek: János 19, Hajnalka 17, Brigitta 14, Natália 12, Csaba 10, Tomi és Andi 6 évesek. 

„Jól tanulnak, a legidősebb dolgozik. Brigitta rendőrnek készül, Hajnalka konyhai kisegítőnek tanul. Ünnepi ebédnek számít, amikor húst ehetnek a gyerekeink. Felújított önkormányzati lakásunkban élünk, én nem dolgozom, a férjem közhasznú munkás. Arra törekszünk, hogy a gyerekeinknek biztos jövője legyen. Szófogadó, jó gyerekek, nincs velük probléma, és én szeretnék nekik jobb körülményeket biztosítani, de jelenleg a pénzügyi állapotunk ezt nem engedi meg.”  

Férjével huszonegy éve élnek együtt boldogságban, szeretetben, örömben. Szerelmük nem enyhült, sőt, Mária erősebbnek érzi, mint 13 éves korában. 

„Sokan meglepődnek, hogy már huszonegy éve tart a házasságunk, és mind a hét gyermekem egy férfitől van: itt szokás gyerekenként váltani a férfit is. De én nagyon szeretem a természetes, normális életformát. Szeretném befejezni az iskolát, hiszen még diplomával is nehezen lehet munkát találni. Semmilyen ellenvetésem nincs a munka miatt, ezért elmennék akár takarítani négy órában is, szívesen elvállalnék ilyet, mert jól jönne egy kis mellékes.  Ha valamennyi pénzt tudunk spórolni, akkor megvesszük, ami a legfontosabb, és nem azt mondom, hogy mind a négy gyereknek jut minden, de néha sikerül megvalósítani ezt.” 

Amikor arról kérdezzük az asszonyt, hogyan jönnek ki egymással a gyerekek, elismeri, hogy néha szoktak háborúzni. Többnyire a kisebbek veszekednek, néha akár egy játékautón is. Ők, a fiatalabbak még otthon vannak, a legnagyobbról azonban Mária nem tud, mert már régóta nem látogatott haza.

„Ferenc Tibor baptista lelkésznek nagyon sokat köszönhetünk. Sokat segített, és a mai napig hálásak vagyunk neki. Azt sem tudom, hogyan köszönjem ezt meg neki. Sokszor kivette az éhséget a számból. És olyankor láttam a gyerekek arcán az örömet, és ez a mélyből emelt fel bennünket, amikor szükségünk volt rá.” 

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.