Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Balogh Laura ugyanabban a faluban élt a nagyszüleivel, ahol ő ma is lakik, de beszélgetésünk idején azt mondta, nem emlékszik arra, hogy ők a településen mivel foglalkoztak. Édesapja néhány évvel ezelőtt meghalt, ezért most már csak édesanyja osztja meg vele a földi világ örömeit és bánatát. Számára utóbbiból van több, még akkor is, ha ezt igyekszik nem tudomásul venni.  

„Ha valamilyen munkalehetőség adódik, akkor dolgozom az önkormányzatnál, ez persze csak közmunkát jelent. Ám sajnos ez se nagyon működik, mert csak felváltva mehetnek oda ez emberek. Általában úgy megy ez, hogy valaki dolgozik hat hónapot, aztán jön a másik, aztán ő is dolgozik vagy hat hónapot. Így próbálunk megdolgozni azért a kevésért, ami elegendő a megélhetéshez.”    

Laura csak hét általános iskolai osztályt végzett, aztán - ahogyan ő mondja - „becsaládosodott”. Tizenöt esztendeje élettársi kapcsolatban él, s párjával, aki az erdészetnél segédmunkás, jelenleg öt gyermekről gondoskodnak. 

„Sok idő ez, ami eltelt így, és szeretnénk azt, hogy ez normálisan folytatódjék és együtt neveljük fel a gyerekeket. Közülük kettő már iskolába, kettő óvodába jár. Biztosan elfogult vagyok ennek megítélésénél, de azt mondom, kirívóan jól nevelt gyerekek ők. Én pedig csak a jót, azt szeretném adni nekik, nem pedig a rosszat. Mindent szeretnék megadni, amit lehet, mindent, amit tőlem megtagadott az élet.  De ez csak az álom, édes álom…”

Az asszony elismerni, annak nagyon örült volna, ha legalább a nyolc általános iskolai osztályt elvégzi. „Talán másként alakult volna a sorsom, ha ennyi meglett volna, de így nekem csak a háziasszonyság maradt, minden olyan, ami egy anyának kötelessége. De legalább biztonságban érzem magam, hogy azok, akiket szeretek, mellettem vannak.”  

Tudja, hogy a környező városban, a falvakban ez sok helyütt így van. De ő csak a család körülményeivel foglalkozik, mással nem. 

„Muszáj itt élnem, mert nincsen pénzem másik faluba menni. Nem marad pénz szórakozásra,  utazásra, arra, hogy olyasmivel, mint költözködés, foglalkozzam. Hiszen itt vannak a gyerekek. A jövőjüket sem tudom biztosítani, nemhogy azon törjem a fejem, jól volna máshová menni...” 

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.