Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. 

A Laska család története egy 2012. év végi háztűzben vált különösen nehézzé. A ház, melyet önerőből, a kétkezi munkából élő családfenntartó férj és feleség napszámos munkájából építettek, pár óra alatt lakhatatlanná vált. Nem csak az otthonuk, de ingóságaik is odavesztek a tűzvészben, beleértve a bespájzolt élelmiszereket, a bútorokat is. 

Addig a napig minden fontosabb dologgal rendelkeztek, ami egy család életéhez szükséges. A karácsony első napján történ tragédia után a nagyhalászi önkormányzat, a helyi lakosok, a Családsegítő Szolgálat és a szomszédok segítségével egy ideiglenes lakást kaptak és rendeztek be, ahova a hét gyermekükkel költöztek. 

„Amikor már kezdtünk túl lenni a sokkon és azt hittük, hogy fellélegezhetünk egy kicsit, akkor ért bennünket az igazi tragédia”, mondta Laska Zoltánné. „Huszonöt éves lányunknál az orvosok a folyamatos fejfájást kivizsgálva agydaganatot regisztráltak. Nem volt addig sem egyszerű az életünk, de anyaként azt az időszakot azóta sem tudom lezárni. Ráadásul a legkisebb gyermekünknél, aki 2013-ban lett iskolaköteles és kis korától halláskárosult, egy speciális hallókészülék beültetésére volt szükség, hogy az iskolában tartani tudja a tempót a többi tanulóval. Számára csak bentlakásos iskola jöhetett szóba, ott meg tudják teremteni azokat a körülményeket, ahol fejlődni tud. Lányunk 2014 júniusában elhunyt és két gyermeket hagyott maga után, akiket szintén mi nevelünk, és ez egyrészt nem hagy időt arra, hogy nagyon sokat bánkódjak, másrészt óriási terhet rak a vállunkra. Érzelmileg, anyagilag egyaránt.”

Szilvia beletörődött nyugalommal mondja a történeteket egymás után. Amikor megkérdezem, hogy mikor érezte utoljára felszabadultnak és gondtalannak magát, akkor évtizedeket ugrik vissza az időben. Beszél dolgos édesanyjáról, aki 42 évet egy helyen, a helyi kis cégnél dolgozott, és onnan ment nyugdíjba. Ezt a munkahelyet vette át ő is, de időszakosan tudott csak dolgozni a gyermeknevelés mellett, és mellékes jövedelemként napszámos munkát is vállal. Az utolsó gondtalan és biztonságban töltött éveit valamikor a nyolcvanas évekre datálja, bár utána felépítettek egy viszonylag biztos egzisztenciát, ami azóta összeomlott. Férje reggeltől estig dolgozik, de nehezen boldogulnak.

Jelenleg használt háztartási eszközök  és adománybútorok között élik mindennapjaikat. Fürdőszobájuk még felújításra és kiépítésre vár. A csempék a hő hatására leestek a falról, a padlózat feltöredezett.  Minden segítség jól jönne nekik, de amire a leginkább szükség volna, az egy új fürdőszoba kialakítása lenne.

És az, hogy sorsuk végre jobbra forduljon. 

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.