Mit tanultam a legszegényebbektől?
Hallott már a Tisztelt Olvasó a „100 leggazdagabb magyar” című kiadványról? Bizonyára látta már a gazdag város aszfaltján, a drága autók mellett a reklámot, amely azt hirdette, milyen sok és sikeres embertársunk látja meg velünk együtt a napvilágot. Bizonyára sokan ragadják magukhoz e hamis illúziót, olvasnak e „sikeres” emberek sorsáról, akik között csak nehezen találni igaz embert. Bocsássák meg nekünk ezt a következtetést és bocsássák meg közöttük azok is, akik különbek, mint ami a sorsukból, a meggazdagodás filozófiájából kirajzolódik. Mert nem akarunk demagógok lenni, nem állítjuk, hogy igaz a megállítás, hogy nyolc embernek kell elszegényednie ahhoz, hogy egy meggazdagodjék. Nem vitatjuk a tehetség és az akarat diadalát, amelynek sok esetben anyagi gazdagság a fizetsége. De mi másként gondoltuk, másként gondoljuk, mi Istentől kapott feladatunk okán másként fogalmazzuk és fogalmaztuk meg az embertársainkhoz intézett kérdést.
Ezen a nyáron, és az őszbe hajló hetekben az a különleges lehetőségünk adódott, hogy „A szegénység 100 arca” címmel egy ellenkező hangulatú, a legszegényebbek életét bemutató kiadvány elkészítésén dolgozhattunk szerte szegény Magyarországon. Azóta is sokszor gondolunk azokra az embertársainkra, akiknek másféle küzdelmet jelent a holnap közeledte. Minden történet egyedi, mégis vannak hasonló esetek. Sokan beleszülettek a szegénységbe, és nem is láttak más példát a segélyeket váró, sok gyerekes, elszegényedett család mintáján kívül. Amikor feltettük a kérdést: visszanézve mit tett volna másként?”, meglepően sokan válaszolták azt, ha újra kezdetnék az életüket, tanulnának. Nem hagynák ott az iskolát. A tudás, a szakma óriási érték, ha nehézségbe jut az ember: talán ez volt az egyik legfontosabb tapasztalat az eltelt hetek munkája során. Az anyagi nehézségek mögött húzódó másik jellemző ok a betegség. Egy családtag, különösen az apa tartós megbetegedése teljesen kiszolgáltatottá tehet egy családot. Különösen, ha messze van a kórház, a szükséges orvosi segítség, ha nincsenek a közelben rokonok, nincs olyan támogató közösség, akik segítenének. Egy szerető család közelsége vagy az egészség olyan értékek, melyekre sokszor fel se figyelünk addig, amíg vannak. Sokféle szegénységgel szembesültünk a nyáron, ám nemcsak a szegénységet, a gazdagságot is láttuk. Nehéz vidéken, nehéz körülmények között, valódi Emberek élnek és küzdenek az eldugott falvakban. Emberséges emberek. Emberek, nagy betűvel. És miközben sok-sok nélkülözést nem ismerő magyar honfitársunk panaszkodik, dühöng és bizalmatlan a körülötte élők iránt, vannak magyarok, akik összefognak, segítik egymást a bajban, a nehézségben, és ahogy Balassi Bálint több száz éve fogalmazta “emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak…”
A szegénységhez, a nélkülözéshez számos út vezet. A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai igyekeztek ezeket az utakat feltárni, tapasztalataikat pedig kiadványban összegezték, amit 2015. október 17-én szombaton, a szegénység elleni küzdelem világnapján mutattak be az érdeklődőknek. A szegénység 100 arca című kiadvány az Európai Unió és a Széchenyi 2020 program támogatásával látott napvilágot.
A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai igyekeztek mindenhol a legnagyobb rászorultságot felderíteni, bár szinte lehetetlen megmondani, hogy egy-egy településen ki a legszegényebb. A készítők nem ítélkeztek: azt legfeljebb az Olvasó teheti meg, ha kellő empátiával, érzékenységgel és humánummal ismerkedik meg a szegénység ily módon feltárt száz arcával. A segélyszervezet munkatársai nem csak a történeteket hallgatták meg, igyekeztek legalább egy élelmiszercsomaggal enyhíteni a megtapasztalt szükségen. Ezen túlmenően támogatási programot indít a Baptista Szeretetszolgálat, amelynek részleteiről e honlapon tájékozódhat az Olvasó.
Keresünk olyan cégeket, magánszemélyeket, közösségeket, akik felvállalják, hogy segítenek. A cél az, hogy a honlapon szereplő minden családnak, az élet peremére sodródott egyedülálló embernek akadjon támogatója.
Hogyan segíthetek?