Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.
Bogdásán a polgármesteri hivatalban találkozom Kiss Bélánéval, Jutkával, aki az önkormányzat gazdaságában dolgozik. A középkorú asszony a veteményesből érkezik egyenesen és készségesen meséli el történetét. Mondataiból az elmúlt évek tipikus magyar átlagemberének problémái jönnek elő. Megszűnő munkahelyek, devizahitel, betegség, külföldre vágyakozó fiatalok és közmunka. Jutka és zenész férje a huszas-harmincas éveikben képesek voltak önerőből családi házat építeni, autót fenntartani, négy gyerekeket vállalni. Volt élet, lehetőség az országnak ennek a nagyon szép részében, Baranya megyében, Szigetvártól 30 km-re, délre. A rendszerváltás után azonban egyre nehezebb lett az élet, s ők is, mint ahogy a legtöbben egyre lejjebb csúsztak, elszegényedtek. El kellett volna költözniük? Eleve hiba volt itt maradniuk? Az ő hibájuk, hogy azt gondolták, hogy vidéken, szülőföldjükön is lehet boldogulni?
„Keszthelyre jártam vendéglátó ipari középiskolába, van érettségim, felszolgáló és szakács szakmám. Sellyén, 1983-ban ismerkedtem meg a férjemmel, négy gyerekünk született, férjem zenészként dolgozott. Legidősebb lányom 31 éves, akinek három gyereke van, két nagy fiam és nagy lányom él jelenleg velünk. Fiaim kertészek, jelenleg az önkormányzatnál dolgoznak, kisebbik lányom fodrász.”
„Gyermekkoromat Vajszlóban töltöttem. Hárman voltunk lányok, édesanyám laborasszisztens volt a reumakórházba Harkányban, apukám adóügyes Vajszlóban. Egyik nővérem borász Villányban. Bár tudnék a gyerekeimnek olyan gyerekkort adni, ami nekem volt! Szép és biztonságos gyerekéveket adott a sors. Itt az Ormánságban kevesen mondhatják el, hogy meg tudják adni gyermekeiknek, ami kell a biztosnágos fejlődésükhöz. Néha nagyon rosszul esik, hogy ezt nem tudom megadni az enyéimnek. Mindent megtettem, de most stagnálunk, kapaszkodunk.”
„Siklóson a Tenkes Bisztróban dolgoztam felszolgálóként. Itt Bogdásán építkeztünk 18 éve, utána beleestünk mi is a devizahiteles csapdába. Korszerűsítettük a lakást, de mint a többi esetben is, balul sült el! Nagyon-nagyon megjártuk, ráadásul a férjem olyan állapotba került, hogy jelenleg is korházban van. Sajnos nem tud dolgozni, rokkant nyugdíjas. A nyakamon maradtak a gyerekek, bár édes teher, legalább sikerült kiiskolázni őket.
21 éves lányom odahaza van ápolásin az apukájával. Valamilyenfajta jövedelemmel mindenki rendekezik, öten kapunk annyit, ami egy embernek jó lenne.”
„A házunk nagyon szépen be volt rendezve, el kellet adnunk sokmindent, óriási áldozat volt, de meg kellett tenni, hogy ne dobjanak ki minket a lakásból. Olyan bútorokat kellett nagyon könnyen eladni, amit nagyon nehezen sikerült megvenni. A hitelből még 7 év van, de tudjuk törleszteni, úgy, hogy sok mindenről lemondunk. Évek óta nem járunk el nyaralni, csak akkor, ha az önkormányzat szervez valamit. Kertünket természetesen műveljük. Odahaza csirkéket nevelünk, esetleg disznóra is telik”.
„Minden gyerekem azt tervezi, hogy elmegy az országból. Nem tudom azt mondani, hogy ne menjenek! Itt nincs munka. Nézegetik az ausztriai munkalehetőségeket. Elképzelhető, hogy ennek az lesz a vége, hogy a család elválik egymástól.”
„Húsz éve vagyok a helyi önkormányzatnál képviselő és a bogdásai roma önkormányzat elnöke. Úgy élünk ebben a faluban, mint egy nagy család, szinte tudjuk egymás zsebeit, kinek mennyi pénze van. Megpróbálunk mindenkinek egy kicsivel többet odatenni az asztalra. Szoktunk hitéleti napokat is tartani. Mindenki próbál a másikon segíteni. Például a téli tüzelő megszerzésében a polgármester abban segít, hogy a fát lovas kocsival szállítja házhoz teljesen igyen. A falu pályázaton nyert lovakat. Egy kis pénz így bent marad az emberek zsebében.”
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.