Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.
Nagy Béla és felesége Nagyhalászon élnek. A férfi 61 éves, az asszony 59. Hat gyereket neveltek fel – illetve a legkisebb lányt még most is nevelik, hisz ő még csak 13 éves…
„Mindketten daganatos betegek vagyunk a feleségemmel, így a körülményeink nagyon szegények. Én kemoterápiára járok. Nemrég műtöttek vastagbélrákkal és májam is beteg. A helyzetünk kilátástalan. 45 ezer forint szociális segélyből kellene megélnünk úgy, hogy még a házat is kell fizessük havi húszezer forintjával. Én fizettem végig a lakást, sose volt gond, csak most mióta így vagyok”, mondja a férfi.
„Engem mellrákkal műtöttek. Háromszor. Ez elvitt minden pénzt. Nem tudtuk a lakást fizetni, egyáltalán nem tudtuk az elmúlt évben. Így be kellett mennünk az OTP-hez megkérdezni, hogy mi legyen” –folytatja az asszony.
„Minden héten kétszer-háromszor kórházba kell járni Nyíregyházára, ami negyven kilométer. Kemoterápia kéthetente. Olyankor két napot bent kell feküdnöm, utána két hetet kell pihenni”, veszi vissza a szót Béla. „Egy éve kezdődött a vastagbélrák. Nem tudtunk dolgozni menni. Így nem voltunk még sohasem. Mi mindig dolgoztunk! Legutóbb a gumigyárban, a feleségemmel együtt, 13 és fél évet húztunk le ott. Jobb volt a helyzet, neveltük a gyerekeket.”
Megkérdezem, hány gyerekük van?
„Hat. Vannak unokák, dédunokák is”.
„Az automata gépem is tönkrement”, veti közbe a feleség... „Kézzel mosok, de most nem tudok mosni se. Nincs erőm.”
„Ez az élet így nagyon sivár”, összegzi az ember kilátástalan helyzetüket.
Megrázó látni őket, ahogy körbemutatják az egyre jobban lepusztuló házat.
Belegondolok, hogy más családoknál (az enyémnél) is megesik, hogy elromlik egy háztartási gép, váratlan kiadások jönnek, és ez bizony megterheli a családi kasszát. De ha nincs miből megjavíttatni a dolgokat… Ha egyáltalán nincs semmi, az ember élete fokozatosan leépül. Még azt is elveszíti, amije volt.
Nagy Béláékkal ez történik.
A tévéjük elromlott – persze azt nélkülözni tudják. A mosógép elromlott. Az már sokkal nehezebb kérdés két beteg ember esetében. S ha bármi váratlan kiadás adódik, nincs segítség, nincs megoldás, csak a tehetetlen várakozás.
„Munka sincs. Minket már nem alkalmaznak. Ha egészséges volnék, akkor se nagyon vennének vissza. 61 éves vagyok! A fiatalok se találnak munkát… A leszázalékolást elindítottam, de kétszer visszaküldtek valami hiánypótlás miatt. Nem tudom mi a bajuk, mert leírtam mindent. Talán az sikerül majd”,mondja a férfi.
Hogyan oldják meg ezt a lehetetlen helyzetet?
„Tengődünk. Valamiből mindig leveszünk, hogy maradjon valami ennivalóra is. Egyik hónapban ezt fizetjük be, a másikban a másikat. Úgyhogy nagyon lenn vagyunk. Most ez van. Nem tudunk mit csinálni. Ki tudja mi lesz ebből, változik-e valami?! Vagy, hogy velünk is mi lesz…
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.