Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.
Beszélgetek egy fiúval, akinek a múltja nem mindennapi. Szavaiból erő árad. Fiatal fiú, aki oly sok mindent megélt az életében. Dávid tizenkilenc éves, Bátonyterenyén lakik 12 testvérével és édesanyjával.
„Amikor kisebb voltam még, édesapánk is velünk lakott. Azonban alkoholista volt, édesanyámat mindig erőszakosan bántalmazta. Sokszor kellett arra hazaérnem, hogy otthon konfliktus támadt, annyira, hogy édesanyám véres arccal szaladt előlünk, hogy ne lássuk őt. Amikor ezt láttam, nagyon fiatal voltam még, de az élethez hamar fel kellett nőnöm. Amit megéltem, azt sok felnőtt még soha. Tizennégy éves voltam, amikor dolgozni kezdtem, de sajnos később jöttek az egyre rosszabb dolgok. A düh, amit éreztem apám iránt, nem hagyott nyugodni. A környékünkön mindenki drogozott, így én is belekerültem a kábítószer világába. Egy évvel később szinte minden drogot kipróbáltam, enyhíteni akartam a fájdalmat, amit a szívem mélyén éreztem. A szegénység mindennapos volt a családomban, de tizenöt évesen nehéz volt gondoskodnom a családomról. A magányba menekültem, a drogokkal együtt.”
Nem látott kiutat több évig. Gyerekkora nem volt, de tudta, hogy változtatnia kell az életén. Egyedül nagyon nehéznek bizonyult minden.
„Később egymás után jöttek a problémák. A drogok hatására a külsőm is megváltozott. Lefogytam negyven kilogrammra, és a fogaim is tönkrementek. A drog teljesen a talajra taszított. Nem adtam fel, mert kötelezettségem volt eltartanom a családot, és segíteni a testvéremnek. A rossz dolgok megélése mellett azért jók is történtek. Egy évvel később munkát váltottam, és elhatároztam, hogy feladok az addigi életemmel. A családom nagyon nagy szegénységben élt. Nem volt otthon kenyér, testvéreim éheztek. A lakásunkban nem volt áram, se víz.”
Egy háztartási boltban dolgozott, ahol próbált mindent beleadni. A drogokról leszokott, és az italhoz sem nyúl.
„Bátonyterenyén a legtöbb fiatal srác valamilyen kábítószert fogyaszt. Én leszoktam, és már három éve nem nyúltam semmilyen droghoz, Istennek hála. Volt egy fiú, aki nagyon sokat segített az előrelépésben. Ő is Bátonyterenyén lakott, egyedül. Vállalkozó, és neki is hamar fel kellett nőnie. Nagyon sok mindenben hasonlítunk, ezért nyitottam felé. Sokszor hívott dolgozni, hogy mennyek a Nagybani Piacra vele, ő fizeti az éjszakázást.”
Az esti munkáért sokszor nem fogadott el pénzt, inkább önként ment vele.
„Ez a fiú segített a további utamon is. Volt, hogy hazamentem, és a családomnak nem volt mit ennie, de ő elhívott a házába, és odaadott nekem egy szatyornyi élelmiszert, amit nem akartam elfogadni, de ő azt mondta: vidd, ne gondolkozz, a családodnak és neked szükséged van rá! Otthon mindenki örült neki, mert 12 testvérem között a legfiatalabb alig egy éves, a legidősebb már nem él velünk, elköltözött, mert nem bírta az otthonlétet. Kisöcsém tizenöt éves, ő is beállt dolgozni a vállalkozó fiúhoz. Sokáig őt vitte az esti munkák során, mert én addig tudtam egy másik állásban pénzt keresni.”
Dávid nem fogadott el pénzt soha a munkájáért, ezért öccsének mondta, hogy vigye haza, amit kap.
„Nagy szegénységben élünk a mai napig, de nem adjuk fel, mert tudjuk, hogy van segítség fentről. Küzdök, nem magamért, hanem a testvéreimért, hogy túléljék a mát. A családomnak a mindennapi ételt én és öcsém próbáljuk megteremteni. Nem könnyű, de, ha élni akarunk, akkor nincs választás. A drogokat elhagytam. Dolgozom, és reménykedem abban, hogy minden jobbra fordul.”
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.