Pétert így támogathatod: Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. 

A nyári napsütés valószínűtlen derűt kölcsönöz a tájnak, olyan minden, mintha Isten jókedvében teremtette volna. Aztán amint elérem Szabadbattyánban úti célomat, egy szerény portát a Battyáni utcában, erős kézzel mellbe üt a képzelet és a valóság kontrasztja.  A régi parasztház eleje bepucolva, ám hosszában foltokban hullik a fal, mint egy vedlő hüllő bőre. Az udvaron dühös kutya ugatja a semmit, aztán minket, ahogy a kapuhoz lépünk. 

- Becsapva érezzük magunkat - mondja Holbik Lászlóné. – Nem csak az én véleményem ez, hanem sok hozzám hasonló sorstársamé. Amikor megtudtuk, hogy emelik az ápolási díjat, beadtam a kérvényt, de elutasítottak…

Miközben a hűvös falat támasztom a hátammal és a kétségbeesett asszonyt hallgatom, eszembe jut, amikor bejelentették az ápolási díjak emelését. Ám a rászorultak kiszolgáltatottsága olyan nagy, hogy ez a segítség is kevés. Például akkor, ha egy kérelem elbukik a hivatal akadályain. 

- A férjem 58 éves, targoncás volt Fehérváron. Két éve rákos beteg, rokkantnyugdíjas. Délutánonként már nagyon elfárad, csak feküdni tud a kezelések hatása miatt.  Fiam, Péter 21 éves, értelmi fogyatékos és az ápolásomra szorul. Miután beadtam a kérelmet, szakértővel vizsgáltatták meg a fokozott ápolás szükségességét. Úgy éreztem magam, mint egy lóvásáron, megalázó volt. Nem elég  a baj, akkor még rúgnak is belénk egyet.

A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvény értelmében a fokozott ápolást igénylő, súlyosan fogyatékos személy ápolását, gondozását végző kérelmére emelt összegű ápolási díjat állapíthatnak meg. De ennek feltételei vannak. Az kell hozzá, hogy a fokozott ápolást igénylő személy önállóan ne legyen képes étkezni, tisztálkodni, öltözködni, vécét használni, a lakáson belül közlekedni. Ha ezekből három feltétel igazolást nyer, akkor lehet csak kiutalni az emelt összeget. 

- Péter nem tud segítség nélkül borotválkozni, illemhelyet használni.  Igazából sok mindenre képes, de nem hagyhatom magára. Nem vagyok dühös a hivatalra, csak azt szeretném, hogy valaki hívja fel a figyelmet arra, mennyire nehéz a fogyatékos emberek, az ilyen gonddal élő családok helyzete. 

Ennek igazolására gyors könyvelést végzünk. Ma 26 ezer forint ápolási díjat kapnak rokkantsági nyugdíja, illetve segélye mellé, de az összeg jelentős részét felemészti a férfi rákbetegsége (amikor számolok, ott fekszik tőlem nem messze a félhomályban). Ehhez jönnek, jönnének még a megélhetés költségei.  A ház rendbe hozására persze már nem futja. És másra sem. Leteszem a tollat, a koppanásra az udvarról kutyaugatás válaszol. Péter csendben figyel, tekintete csupa fájdalom és szeretet. 

- Úgy érezzük, mi mindig el vagyunk felejtve – folytatja Holbikné. A család 1991 óta él Szabadbattyánban. Péter három éves volt, amikor felfigyeltek rá, hogy valami nincs rendben vele, nem úgy fejlődik, ahogyan kellene. Azóta sem tudják, mi lehetett a baj. Örökölte a fogyatékosságot? A férj családjában volt egy beszédhibás, de ez nem magyaráz meg semmit. Péter a mentőautóban született nyolc hónapra, de aztán még inkubátorba sem került, rendben látszott minden. 

Később az élet útján mégsem a napos oldalra jutottak. 

- Egy ilyen fiú mellett nincs szabadság, nincs ünnepnap, nincs semmi. Hiába keresek négy órás munkát, amikor megtudják, milyen helyzetben vagyok, mindenhonnan elutasítanak.  Péter nagyon sok szeretet ad, és nagyon sok szeretetet igényel, nem tudnék nélküle élni, fel sem merült, hogy megváljak tőle. Az intézeti ellátás sokkal többe kerülne az államnak, mint az, hogy az ilyen családokat komolyabban támogassa. Elromlott a villanyborotvája, nem tudok neki újat venni. És egy kis ajándékot sem a ballagására…

Már Fehérváron autózok, de előttem az asszony arca, és Péteré, ahogy búcsúzáskor hálásan kezet nyújt. Talán ezért veszem fel ösztönösen a telefonomat, mire utánam fordul egy villogó rendőrautó. Tízezer forint a bírság, mérlegelési lehetőség nincs. Keserűen rögzítem magamban: az államnak egy vezetés közben felvett telefon tízezer forintot ér, egy sérült ápolása havonta alig többet, mint ennek a dupláját. Talán ez demagógia, „ha így lenne” szomorúan, de felvállalom.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.