Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.
Tánczos Judit nehéz helyzete ellenére kiegyensúlyozott, határozott nő benyomását kelti. Ő azok közül való, akiket a súlyos körülmények ha megrendítettek is, idővel megkeményítettek. Vele is az történt, ami sok-sok ezer magyarral: pénzügyi manipuláció áldozata lett.
„Belevágtam egy jelzáloghitelbe, amit nem tudtam fizetni. Hirtelen felemelkedett a svájci frank törlesztő részlete, a 34 ezer forintból több, mint 70 ezer forint lett, s az akkori keresetem nem érte el 60 ezer forintot sem. Lakásfelújításra vettem fel egymillió forintot. A bank addig csűrte-csavarta a dolgot, amíg nem tudtam mást csinálni, mint el kellett adnom a lakást, s ráadásul a közvetítő még meg is lopott, amikor árverezésre bocsátották az ingatlanomat. Ez a székesfehérvári Almássy-telepen történt. Mint utóbb kiderült, nagyon sok olyasmit megtettek velem, amiről ha akkor tudok, még mindig ott lakok. Aztán ahogyan fogyott a pénz, úgy a barátok is fogytak, mintha a tisztességemet veszítettem volna el. Két gyerekkel nagyon nehéz kimászni egy ilyen helyzetből, de amint látja, sikerült. De először albérletből albérletbe, panzióból panzióba vetődtünk, míg végül az önkormányzattól kaptunk egy szociális bérlakást. De a történtekkel egy időben táppénzre kerültem a térdemmel, térdprotézist kellett beültetni. A munkáltatóm nagylelkűen felajánlotta, hogy menjek el, mert úgy sem tudnak alkalmazni”.
Tejipari laboratóriumban dolgozott 31 évig, majd munkanélküli lett: egy évig tartott a gyógyulás. Jelezte az önkormányzat felé, hogy átmenetileg nem tud fizetni, de jött a büntetést.
„Négyszeres bérleti díjat kellett volna kifizetnem, amikor egyet sem tudtam. Aztán egy kedden azzal ébresztett fel a végrehajtó, hogy péntekig hagyjam el a lakást, mert ha ezt nem teszem meg, elveszik a kislányomat, ne is menjek érte, mert viszi a gyámhatóság. A lányom súlyos epilepsziás, értelmileg akadályoztatott, s ez a tény újabb indok volt arra, hogy két nap alatt megoldást találjak. Így aztán amikor pénteken jött a végrehajtó, mosolyogva átadtam a kulcsot és bemondtam a címet, hogy hová tudtam költözni és hová kerültek a bútorok. Egy hónapot voltunk a nővéremnél. Azt ígértem neki, hogy ennyi idő alatt találok valami megoldást, mert nem akartam a terhükre lenni. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy intézkedjek és bejussak az anyaotthonba a kislányommal. Közel másfél évig voltunk ott, fél év után találtam állást. Egy étteremben dolgozom kézilányként azóta is. Az anyaotthonban spóroltam össze annyi pénzt, hogy el tudjunk költözni a lányommal albérletbe, s itt lakunk másfél éve.”
Fia és lánya is épen és egészségesen született. A leány majdnem két éves volt, amikor lázgörcs és epilepsziás roham tört rá, kómába esett, kétszer majdnem meghalt, így sérült meg az agya, mert oxigénhiányos állapot lépett fel. A fiú mára, 23 évesen révbe ért, külön lakik egy szociális bérlakásban és dolgozik.
„Amikor kiderült a kislányomról, hogy beteg, az apuka közölte, hogy ezt a helyzetet ő nem vállalja fel és eltűnt az életünkből. Azóta egyedül vagyok a leányommal, mert az apa az ivást választotta és a haverokat. Eltitkolta a munkahelyeit, de amióta nyugdíjas lett, már nem tud tovább tagadni, mert a nyugdíjfolyósító munkáltatónak számít, s emiatt fizetnie kell, amíg él. De a fiam is beteg. Érzelemmentesem elmondva mindez nem nagy ügy, de fiammal is igazából kórházban töltöttük az időt, mert asztmás és epilepsziás. Ha ő nem kezd el dolgozni, elveszítettem volna a kislányomat: s nem túlzok, ha azt mondom, azt nem éltem volna túl. Számomra ez már a múlt, ami elmúlt. Sokszor sikerült talpra állnom, s nem engedtem, hogy megtörjön bármi is: inkább meghajoltam, minthogy megtörjek. Ha láttam, hogy szakad valami, én azt mondtam, hogy azt még össze lehet varrni. Ha ránézek a lányomra, nem azt látom, hogy fogyatékos, hanem azt, hogy nulláról indult, s tudom, már hol tart. Ezt elsősorban magának köszönheti, a gyógypedagógusoknak és nekem. És erre büszke vagyok, mint ahogyan arra is, hogy a fiam minden nehézség ellenére nem kallódott el, tisztességesen él és dolgozik. Ember.”
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.