Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Adriennel sétálva hallgatom a történetét, ami számomra sok tanulságot rejtett.

„Ócsán születtem, a szüleim kiskoromban elváltak, a gyerekkorom zűrös volt. Négy testvérem van, sajnos a kapcsolatunk megszakadt. Szerettem az állatokat, ezért próbáltam olyan munkát találni, ahol róluk gondoskodhatok. Tizenhat évesen munkába álltam és egy elszigetelt tanyán dolgoztam naphosszat. Egy évet buktam a középiskolában a kötelezettségeim miatt. Második gyermek voltam, ezért a női munka engem illetett. Anyánk szigorúan nevelt, mindig megkövetelte a tisztaságot. A családban a bátyámmal dolgoztunk, a testvéreinket nekünk kellett ellátni étellel, ruhával. Édesapámmal megszakítottam a kapcsolatomat, nem ismertem meg igazán soha. Szeretetet kevésbé, szigort és komolyságot annál inkább mutatott felénk anyánk. Ahogy teltek az évek, én is elszakadtam a családtól és gyerekeim születtek.”

Édesanyjának az egészségi romlott, ezért hazautazott, hogy meglátogassa, de az anya addigra már meghalt.

„Amikor odaértem a temetőbe, már csak én voltam ott, sírtam és zokogtam, kértem az Istent, hogy hozza vissza, de hiába, már elment. Azt hiszem, hogy a legmélyebb pillanat az életemben ez volt, anyám halála. A temetés költsége sok pénzt elvitt és mindent nekem kellett kifizetni. A testvéreim nem segítettek. Közben a négy gyermekem, akik már iskolába jártak, segítettek a házimunkában. Aranyos, szorgos gyermekek. Nagyon sokat segítenek, hálás vagyok érte. Nem házasodtam meg, de tervezzük a párommal, hogy megpecsételjük a kapcsolatunkat, hiszen nagyon szeretjük egymást. A párom hegesztő, de nem mindig talál munkát, én jelenleg közmunkás vagyok, de sajnos az emberek lenéznek emiatt. A környezetemben élők nem értik, hogy miért vagyok zárkózott. A gyerekkorom sajnos ezt hozta magával.”

Később a problémák is gyűltek, ugyanis a házat, ahol éltek, hitelből vásárolták és nem tudták fizetni a törlesztést.

„A párom bére és az enyém együtt nem volt elég arra, hogy fizessünk törlesztésnek havi harmincezer forintot, és mellette még a gyerekeket is eltartsuk. Ez szinte lehetetlen. Iskolába járnak, a legidősebb hetedikes, gondoskodni kell a tanszerekről is. Néha kapunk segítséget az emberektől, ruhaadományok és élelmiszercsomag formájában, ezeket hálásan megköszönjük. Kisfiam cukorbeteg, ezért a gyógyszereket havonta fizetni kell, ami nagyon nehéz. Próbálunk jó életet biztosítani a gyermekeinknek, de sokszor ez a legnehezebb. Bízunk és hiszünk abban, hogy ki tudunk törni ebből a nyomorból, amelyben élünk, mert sem gyermekeinknek nem jó ez, sem nekünk.

Reménykedve nézek a jövő felé. A gyerekeimért küzdök, s nem magamért”.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.