Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Nagy Zoltán Nyírbogdányban él a feleségével és nyolc gyermekével.

„Hatan a helyi baptista iskolába járnak, illetve az egyik óvodás, és egy újszülött gyermekünk is van. Szép nagy a család, de rengeteg a gond velük, sokat kell dolgozni. Esténként imádkozom, hogy támogatást kapjak a gyermekeim eltartására. A Vízügynél jelenleg csoportvezetői beosztásban vagyok közfoglalkoztatásban négy hónapja, egyébként idénymunkám szokott lenni, koszorút kötünk, amikor tudunk. Nekem elég fárasztó ez, mert hajnali 4-kor kelek minden nap, hétköznap és hétvégén is, elmegyek dolgozni, és ahogy hazajövök a közmunkáról, indulok koszorúzni. Ebben a gyerekek is sokat segítenek. Szeretném, hogy 18 éves korukra biztos állásuk legyen”.

Saját házuk van két szobával és egy főzőhelyiséggel.

„A víz bent van, hál’ Istennek, bár a bojler most nem jó, és a csapok sem, a kerti kútról szoktunk vizet hozni. Kályhával fűtünk, ezt az idén szeretnénk lecserélni. Örülnénk egy asztalnak és néhány széknek, hogy leülhessünk, amikor eszünk. A mosógép meg a centrifuga felújításra szorul. Ha ki tudnánk költözni a nappaliba a feleségemmel, akkor külön lehetnének, egyik szobában a fiúk, másikban pedig a lányok. Van kertünk, tavalyig be is ültettük, de most már nem tesszük meg, mert szemetes a föld nagyon, nem tudunk termelni semmit. A tágabb családdal nem tartjuk a kapcsolatot. A feleségemnek és nekem is hét testvérem van, de amióta az édesapám elment, széthullott a család, mert ő tartott minket egybe. Édesanyámnak egy évig járt az özvegyi nyugdíj, de már nem kap semmit, így rá sem tudunk anyagilag számítani. Mi nem kapunk senkitől sem segítséget, csak nagyon ritkán, évente kétszer. Nehéz megélnünk.”

A gyerekek jó tanulók, az édesanyjuk ezt el is várja tőlük.

„Sokszor egyedül mennek iskolába. Nagy kérdés számunkra, hogy a beiskolázás sikerül-e, ugyanis lassan kezdődik a tanév. Ha nem tudjuk nekik megadni, amit kell, félő, hogy kiemelik őket a családból”.

Az édesapa vesebeteg már több mint tíz éve. A fájdalmakat időközönként érzi. A szíve sincs rendben, ez a munkája során hátrány.

„Azt szoktam mondani, hogy amíg fel tudom emelni a két kezem, addig dolgozom, és eltartom a családot. Ez nem tarthat örökké, sajnos. Ráadásul elég kiszámíthatatlan az állapotom, egyik percben jól vagyok, utána pedig nem, 15 féle gyógyszert szedek rendszeresen. Azt mondta az orvos, hogy amit a szívemre kapok, annál nincs erősebb. Ha ennek elmúlik a hatása, akkor elmúlik minden. Sikerült valamennyit közgyógyra íratnom. Többször is mentőt kell hívni, de nem akarom, hogy a családom a kórházban látogasson. A feleségem azt szokta mondani, hogy az sem jó, ha túlterhelem magam, mert ha meghalok, ki lesz a gyerekekkel? Küzdeni fogok, amíg élek, és tudom, hogy a családom ebben segít, és támogat. Az életben nagyon sok fontos dolog van, nekem közéjük tartozik a család.”

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.