Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

László Salgótarjánban született, ahol kiskoráról, életéről mesél. Halkan hallgatom szavait és mindaz, amit mond nagyon erőteljes.

„Fiatal koromban sokat küzdöttem, mert egy olyan helyen kellett felnőnöm, ahol a szegénység minden családban jelen volt. Az emberek nem mertek arra a helyre jönni, mert az erőszak, a lopás is jelen volt, mint ahogyan a kábítószer minden fajtája: tíz éves fiúk is fogyasztották. Gettónak nevezték azt a falut, és az emberek féltek tőlünk. Három testvérem van, édesanyámmal laktunk, ahol az áramot nem kötötték be, télen fáztunk, mert fűtés csak nagyon ritka esetben volt. Az óvodába és később általános iskolában sem akartak felvenni a családi körülményeimre hivatkozva”.

A szülei elváltak, és a testvérei sem segítették. Egyre mélyebbre került.

„Tizenhárom évesen elkezdtem én is drogot fogyasztani. Otthon nem volt étel, ezért lopni kezdtem a helyi zöldségesből. Emlékszem, volt egy hely, ahová rendszeresen jártam lopni. Nem nagy értékben, csak néha egy-két almát felkaptam, és elszaladtam vele, hogy megegyem egyedül. Éheztem, de pénzt keresni nem tudtam. Az üzletben volt egy hölgy, aki mindig figyelt, miközben próbáltam a ruhám alá rejteni a gyümölcsöt. Megesett, hogy lopás közben megszólított, és viccesen megjegyezte: vigyázzak, nehogy elejtsem az almát. Fiatal voltam és gyors, a szüleimmel nem beszélgettem soha, nem volt közöttünk szeretetkapcsolat, de ez a hölgy másképp viszonyult hozzám, nem látta a kis cigánygyereket, aki mást sem tud, csak almát lopni. Ő azt látta, hogy éhezem. Később tiszteletből felhagytam a lopkodással. Majd rendszeressé vált, hogy odajártam beszélgetni. Nem nyitottam az emberek felé, de amikor ott voltam, szeretetet éreztem, olyat, amit addig még soha.” 

László mindenki mással tiszteletlenül beszélt és viselkedett, de amikor az eladó hölggyel találkozott az üzletben, ez megváltozott. A szülei nem mondták el neki, hogy mit szabad, s mit nem. 

„Ahogy teltek az évek, én is több mindent kipróbáltam, ami divat volt azon a vidéken. Különböző kábítószereket, alkoholt, és egyéb hallucinogén dolgokat. Testvéreim nem jártak iskolába, én az általánost elvégeztem, de később dolgoznom kellett, és felhagyni a múltbéli emlékekkel, ami az életem során a legnehezebbnek bizonyult. Jelenleg egyedül élek, gyerekeim nincsenek. A családommal megszakadt a kapcsolatom, mert elköltöztem, és életmódot próbáltam változtatni. A különböző függőségek világából volt a legnehezebb kilépni. Barát, testvér, szülő nem volt, hogy segítsenek, csak az Isten.”

A mát megélni talán a legnehezebb. Neki sem volt egyszerű, de a csónakból ki kellett lépnie.

„Harminc éves vagyok, és az életemben sok mindent bánok, de tudom, a múlton már nem változtathatok. Ezért a jelenre és a jövőre koncentrálok. Szeretnék egy családot, feleséget, akinek biztos megélhetést, és a gyerekeimnek örömteli emlékeket tudok biztosítani. A múltat elfelejtve akarok előrébb, és feljebb lépni.”

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.