Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Az ötvenegy éves Lázi János a feleségével, az öccsével és négy, hét, kilenc, tizenkettő és tizenöt éves gyermekével él együtt a házukban. János seprűkötő szakmát tanult, de nem ezt csinálja, mezőgazdasági munkát végez közfoglalkoztatottként. Paprikát, uborkát, paradicsomot, hagymát, krumplit gondoznak és szednek, télen havat lapátolnak. Ő azt mondja, szinte mindig akad munka, amiből rendesen meg lehet élni. 

„A házat szocpollal vettük. Most akarjuk majd felújítani, mert a kőművesek sajnálták belőle a cementet. A vizet bekötötték, palackos gázt használunk. A házban három szoba és egy konyha van, de a kertet nem nagyon tudjuk használni, mert gyökerekkel telített a föld, de egy fa azért megmaradt.”

Lázi Jánosnak ötvenéves korára a csípője és a gerince is elkopott. Egyelőre injekciókat és gyógyszereket kap, az orvosok azt mondták, műteni még nem kell. Időnként kezelésekre jár, ami elég sok pénzét elviszi. 

„Beadtam a kérelmet közgyógyellátásra, és várom, hogy mi lesz... A feleségem a családi pótlékot kapja, illetve még egy évig az anyaságit, aztán ő is felveteti magát közmunkára. Jó, hogy ebben a kis községben legalább az van. A gyerekek délután bent maradnak napköziben, négy órakor hozza haza őket az iskolabusz. A nagylány nehezen tanul, logopédushoz kell vinnünk havonta egyszer Nyíregyházára. A szomszédokkal elvagyunk, de segítséget nem kérünk tőlük. Három felnőtt gyermekünk Tiszaadonyban lakik, mindannyiuknak vannak gyermekeik. Kétnaponként összejön a nagycsalád nálunk, olyankor nagy a hangzavar és a zsivaj.”

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.