Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

„Itt lakunk hatan ebben a tiszavidi házban: én, a feleségem és a négy gyerek, akik 16, 14, 7 és 5 évesek. Közülük ketten a helyi baptista iskolába járnak. Onnan, az iskolától kaptam anyagot, azzal kifestettem a házat, és még a gyerekek is kaptak ruhát. Bútorokra, ruhára, kályhára és függönyre nagy szükségünk lenne, más kapott mosógépet és konyhafelszerelést is, pedig nem érdemelte meg, mert azóta eladta, bár ezt tagadja”.

Balogh Ottó felesége két éve a helyi szabadkeresztyén gyülekezetbe jár. Ottó nem hívő, és ezt meg is indokolja.  

„Az öcsém és a bátyám autóbalesetben halt meg, a fiam pedig felakasztotta magát egy éve… Mindezt nem tudtam feldolgozni, és valószínűleg soha nem is sikerül majd. Tíz éve albérletben lakunk, és most jutottunk el odáig, hogy vettünk egy házat részletfizetéssel, rövidesen oda költözünk át. Szóval most fizetjük mindkét házat, ez havonta 50-60 ezer forintot kiadást jelent. 

A nagyobbik fiú hegesztőnek tanul tovább, ezen a nyáron a nagyanyjánál töltött egy jó időt. Balogh Ottó szomorúan mondja, hogy sajnos a hét éves gyermek szívével gondok vannak, már az is veszélyes a számára, ha valami miatt izgalomba jön.

„Mivel nem kap elég oxigént az agy, nem engedték iskolába, az óvodában kell maradnia még egy ideig. A kicsit pedig nemsokára operálják… Itt, ebben a házban öt éve lakunk, egy szobában és konyhában. Sajnos a víz sincs bekötve. Egyelőre a másik lakásban sincs se áram, se víz, és nem is nagyon várható, hogy bekötik, mert későn tudtuk meg, hogy pályázni kellene. Végül beadtuk a kérelmet, most várjuk, hogy mi lesz belőle.”  

Balogh Ottó arra panaszkodik, hogy nem tud segítséget kérni senkitől, még a szomszédoktól sem. 

„Szóval, amit elérhetünk, azt csak a saját erőnkből érhetjük el.  Arra például nagyon odafigyelünk, hogy a gyerekek ne koszos ruhában járjanak iskolába és óvodába.”

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.