Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.
„Nagyon elmaradott térség ez, annyi bizonyos, itt munkát nem nagyon kapunk. Nehéz megélni: pláne, hogy származástól is függenek a dolgok, a cigányok nem mindenütt kellenek. Most beindultak munkák, hál’ Istennek, a településtől nem messze építenek egy csirkefeldolgozót, oda állítólag pályázat útján kétszáz embert felvesznek. Hát, szegényesen élünk nagyon, és a létminimum alatt”
Az ibrányi Fodrász Sándor párja ott jártunkkor kórházban volt, kétszer műtötték, még a férje sem tudta, mikor jöhet haza. „Látogatni is nagyon nehezen tudjuk, mert segítség nem nagyon akad, mindenki dolgozik a családban. Talán hétvégenként be tudunk menni hozzá.”
Fodrászék négy gyermeket nevelnek.
„Mától közfoglalkoztatottként dolgozom havi 22 ezer forintért. Ha a párom távolléte miatt nem mennék be dolgozni, három évig nem kapnék közmunkát, azt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Jelenleg a nagynéném vigyáz a három kisgyerekre, akik még nem óvodások, aztán a párom lesz velük itthon, ha hazajön a kórházból. Havi 80 ezer forint családi pótlékot kapunk. Ezt a kis házat néhány éve vásároltuk, nemrég meszeltem ki. Szükségünk lenne használt bútorokra, gáztűzhelyre, kályhára, ágyterítőre, ruhákra. Ezeket nem tudjuk megvenni, mert fontosabb, hogy a gyerekeknek legyen mit enniük, pelenkájuk, ők mindenben az elsők. Ezért nem jut bútorokra és egyebekre.”
A három éves kislány nincs még 10 kilós sem, már régóta beteg, fullad, nem is mindent ehet meg, és egyetlen havi gyógyszere 40 ezer forintba kerül.
„Hónapról hónapra élünk, a bútor sem a miénk. Ha valahonnan pénzhez jutunk, a feleségemmel elmegyünk vásárolni és megvesszük, ami kell, amit tudunk. Általában farhátat eszünk. Amit nagyon kívánnak a gyerekek, az az édesség, de azt egyáltalán nem tudom nekik megvenni. Látják a másik gyereknél a nyalókát, a pufit vagy a chips-et, azt tőlem nem kaphatják meg. Helyette inkább általában egy szem almát veszek nekik.”
Mielőtt a férfi közfoglalkoztatott lett volna, előtte több mint két évig nem kapott semmilyen járadékot, szociális segélyt, abból élt a család, amit a gyerekek után kaptak.
„Néha alkalmi munkák azért összejöttek. Elmentem a gyümölcsösbe almázni, metszeni, elvállaltam mindent, havi 10-12 ezer forint simán összejött belőle, abból tudtunk élni. Ezek az idénymunkák most is megvannak. De ugye nem biztos, hogy mindig én kellek, van, hogy mást hívnak. Ezen a környéken az a jellemző, hogy nincs munka, nincs pénz, és mindenki nagyon szegény”.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.