Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Jánossal beszélgetek egy lovas kocsin. Hatvanhét éves, de életerős férfi. 

„A gyermekkorom nehéz volt, legfőképp a kommunizmusban. Szegény családból származom és akkoriban nagyon sok ember élt nehézségek közepette. Ez megszokott volt, de ahogy teltek az évek megnősültem, és gyermekeim születtek. A kezdetekben nem volt mit ennünk, sokszor egy nagyobb ágyon aludtunk heten, és télen a fűtés is akadozott. Számomra az a legrosszabb, amikor látod, hogy a gyerekeid éheznek, de te nem tudsz annyi ételt venni, amennyire szükség lenne. Kovácsként dolgoztam, szerte az országban. Évekkel később egy tragédia következtében elvesztettem a munkámat, és minden egyre rosszabb lett. Bérházban laktunk, de nem tudtam fizetni a lakbért, ezért el kellett költöznünk vidékre, egy tanyára, ahol állatokkal kellett foglalkoznom. A feleségem egészségi állapota egyre csak romlott. Sokat felejtett, és hallucinált különböző dolgokról, amik meg sem történtek. Sokszor engem hibáztatott, a meg nem történtekért.”

Később mentővel szállították el az asszonyt és a zárt osztályra került a pszichiátrián. A férje ezt nehezen viselte, a történtek lélekben megtörték.

„A gyermekim elköltöztek, volt, aki Angliába ment. Magányosan éltem egy tanyán, ahol már a gyermekeim sem látogattak. Megesett, hogy a lányom hozott meleg ételt, de ez leginkább ünnepekkor történt meg. Unokáim születtek, de kevés keresetemet feleségem gyógyszereire, kezeléseire kellett költeni. Az orvosok reménytelen betegnek nyilvánították Balassagyarmaton. A legnehezebb az volt, amikor ezt megtudtam. Gyermekeimnek nem akartam terhet, ezért titokban tartottam. De idővel hozzájuk is eljutott a hír. Később a feleségem megszökött a pszichiátriáról, és nem engedte senkinek, hogy közeledjen hozzá, még nekem sem. Volt, hogy főzni akart, de az egész konyha lángba borult. Közben a nagyobbik fiam naponta több liter alkoholt fogyasztott. Az egészségi állapota neki is romlott, kórházba került balesettel, az arccsontja eltört és zúzódások, törések voltak a testén. Ittasan vezetett és karambol lett a vége. Nem bírtam ezt nézni, úgy éreztem, megőrülök. Nem tudtam fizetni a fiamnak és a feleségemnek a gyógyszereit, ezért hitelt vettem fel, amit a mai napig törlesztek.”

Nehéz élete volt, mert magára maradt. Közben a felesége napi három doboz cigarettát szívott el.

„Ha nem volt a kezében cigaretta, akkor kiabált és őrjöngött. Egyszer számoltam a másodperceket, hogy mennyi idő alatt szív el egy szál cigarettát. Nos, kevesebb, mint egy perc volt. Nem evett, a dohány volt számára az étel. Később elköltöztünk, és próbáltam a kezelésekre rábeszélni, de hiába. Egyszer hajlandó volt elmenni, de többet nem. Kínlódás lett számára és számomra is az élet. Próbálok reménykedni abban, hogy minden rendbe jön. Nem könnyű, de hiszem, hogy jobb lesz.”

 Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.