Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.
Békési Ilona 1964-ben született Sellyén, de a családjával Kákicson lakott, ahol a gyermekkorát töltötte.
„Aztán 1972-ben költöztünk Sellyére. Erre a korszakra nagyon nagy szeretettel emlékszem vissza, mert gyermekként mindent megkaptam, amit kellett. A szüleim, amit tudtak, biztosítottak számomra, és a húgom számára is. Bár szegények voltak, és építkeztek, de azért valahogy az más világ volt. Az általános iskola elvégzése után Pécsre mentem középiskolába, ahol cukrászként végeztem. Ezután el is kezdtem dolgozni, és szépen lassan építgettem az életemet. Később, 1986-ben férjhez mentem, és a következő évben megszületett az első gyermekem, a fiam, majd az azt követő évben a lányom is. Akkor még a szüleimnél laktunk, 1990-ben vettük meg a házunkat Sellyén, és elindult a közös életünk. A házat folyamatosan bővítgettük, és javítgattuk. Hat évre rá megszületett a kisebbik fiam, akivel sok probléma volt. Már másfél évesen volt egy agyérgörcse, emiatt nagyon nehezen megy neki az olvasás, és a tanulás. Szakmát nem tudok a kezébe adni, ezért a mai napig sok problémám van vele. Abban az időszakban kerültem át az új munkakörnyezetbe, ahol idősgondozóként dolgoztam.”
Az új munkahelyen mindent el kellett végezni, a gondozási feladatok mellett takarítani is kellett, vagy éppen a konyhai munkákat, feladatokat is el kellett látni.
„Annak idején minket így alkalmaztak, hogy mindenkinek mindent kellett csinálni. A Gyesről visszatérve már megváltozott a munkáltatóm, de a munkahelyem maradt. Az OTP-től felvett kölcsönből újítottuk fel a házunkat, és mindent az én nevemre vettünk fel. Bár a férjemmel elváltunk, de mivel nem volt hova mennie, ezért visszafogadtam, mert az albérletből, ahova költözött, kirakták. Öngyilkossággal fenyegetőzött. A két fiam kérlelt, hogy maradhasson. Kiderült, hogy az albérletből azért kellett mennie, mert ivott. A kisebbik fiam végre talált egy munkahelyet, de egy nappal a munkakezdés előtt egy baleset történt, és megvágta a kezét üveggel, így el sem tudott kezdeni dolgozni. A lányom időközben Pécsre ment albérletbe, a párjával, de a 2009-ben megszületett kis unokám világra jötte után egyedül maradt”.
A fizetése az OTP-be érkezik már havonta, szinte semmi sem marad meg, amiből élni tudna. Nagyon ragaszkodik a házunkhoz, de egyre nehezebben tudnak kijönni a pénzből.
„A fordulópont az anyagi helyzetünkben akkor történt, amikor a devizahitel miatt jóval többet kellett fizetni a lakástörlesztőre, mint azelőtt. Jelenleg ott spórolunk, ahol tudunk. Fűteni már jó ideje fával fűtünk, hogy lejjebb tudjuk faragni a kiadásokat. Ezen kívül a mosógépem, és a fagyasztóm rossz. A sok félelmem mellett a legnagyobb az, hogy nem szeretném elveszíteni az a kis házat, amit olyan sok munkával, és nehézséggel szereztem meg.”
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.