Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.
„Idevalósi vagyok, a szüleim is itt élnek mind a mai napig. Édesanyám betegeskedik, az egyik veséje hiányzik és apám alkoholista: már csak annak örül, ha megihatja a borát minden nap. Nagyjából kétszáz forintból teszi ezt, mert flakonos bort iszik. Emiatt nem tartjuk a kapcsolatot.”
Balogh Józsefné Hadházon járt iskolába, de csak három osztályt, mert azt mondja, soha nem volt még egy ceruzája, egy füzete sem. Főzi a galuskát, s közben mesél.
„Ha bementem az iskolába, azonnal hazavertek. Ha meg hazamenten, onnan zavartak el. A tizennegyedik évemet töltöttem be, amikor teherbe estem: az iskolában ismerkedtünk meg, és még mindig együtt vagyunk. Elkerültem otthonról, a szüleim nem törődtek velem. Négyen vagyunk testvérek, de nem tartjuk a kapcsolatot.”
Huszonöt éve él együtt jóban és rosszban Balogh Józsefné és Balogh József. Mi a titkuk? Az asszony hosszan elgondolkodik a kérdésen.
„Mind a két család szegényes körülmények között élt, mind a két család ugyanúgy szenvedett. A szegénység pedig összetartja az embereket, legalábbis minket összetartott. Tormáztunk, a földön dolgoztunk, paradicsomot, hagymát, almát szedtünk. Alkalmi munkák voltak ezek, így tengettük az életünket, nem nagyon adódott más.”
Idővel öt gyermekük született: Richárd, Gedeon, Georgina, Adrien és Roland.
„Jó gyerekek, már iskolába járnak, de a nevelkedésük szegénységben zajlott, mintha az élet csak abból állna, szenvedésből. Amikor az első gyerek 1992-ben a világra jött, még pelenkája sem volt, a sógornőm úgy adott egyet kölcsön, mert az övé tíz nappal korábban született. Rossz ruhadarabokat tettünk a gyerek alá.”
Az asszony szerint nincs más titka a hosszú együttlétnek, mint az összetartás, a kitartás. Aztán a férj, Balogh József veszi át a szót.
„Mindenhol van veszekedés, a legjobb családban is, de nálunk csak nagyon ritkán hallani hangos szót. A gyerekekre figyelünk inkább. Minden iskoláztatás nehéz a kis jövedelemből, cukorbetegség akadályoz, de hiába vagyok még erős, jó fizikumú ember, magas vérnyomás is gyötör, nem nagyon vesznek fel dolgozni. Kellene egy mosógép, centrifuga is jó lenne. A mosógépem olyan, hogy folyik belőle a rozsda… Gyógyszerre elmegy a pénz jó része, a kisebbik gyereknek csak a tápszere több ezer forint. Igaz, nemrégiben kaptunk nyolcezer forint segélyt a tápszerre, az valamit segített”.
A poros utcában gyanús alakok téblábolnak, láthatóan Baloghék már megszokták ezt a képet.
„Mi szeretünk itt élni, de egyre több a hangos szó és a veszekedés. A drogos, füves fiatalok miatt ez mostanában már egész nap így megy. Miből van erre pénzük? Van, aki ellopja a lisztet, a krumplit, és eladja: hát ebből. Hozzánk egyelőre még nem nagyon mernek bejönni, de ezt nem szabad elkiabálni…”
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.