Csányoszró az Ormánság egy apró települése, mely már az Árpád-korban is lakott volt. Mára azonban a munkanélküliség, a reménytelenség miatt egyre több ház üresedik meg a sellyei járás apró falvában. A fiatalok elmennek, az idősek meghalnak. Kevesen költöznek ide mostanában. Barna Erika, egy három gyerekes negyvenéves fiatalasszony azonban pár éve úgy döntött, hogy kisgyermekeivel épp itt kezd új életet – már nem először.

Erika élete átlagosan indult. Az első igazán drámai fordulatot 9 évesen élte meg, amikor a család egy „jóakarója” feljelentette őket, és a gyámügy elvette őt a szüleitől. A kislány intézetbe, majd nevelőszülőkhöz került. A nevelőszülei nagyon szerették -  „én voltam nevelőapám szemefénye”. De az önálló életkezdés családi háttér nélkül nehezen ment. Amikor nagykorúvá vált kaphatott volna az államtól egy kis házat vagy segítséget, de az ügyintéző későn tájékoztatta, így – mivel betöltötte a 25-öt - lemaradt a segítségről.  

Néhány futó kapcsolat után ismerte meg fiai édesapját. Ekkor kezdődtek a nehézségek. Férje ivott - és ha ivott, agresszív volt. “Mindent összetört, ami az útjába került. Mindig újra kellett kezdeni. Új edények, új dolgok kellettek minden balhé után.” Erika időnként elköltözött egy-egy hónapra, de a gyerekek és az otthonuk miatt újra visszatért. Így ment ez addig, míg egyszer az akkor egy éves kisebb fiút az ittas férfi eltalálta egy sütőlapáttal. Tudta, hogy tovább nem veszélyeztetheti a gyerekeket, a nágocsi anyaotthonba költözött. Közel két évig élt ott a két kisfiúval. Az anyaotthon után a húga melléképülete következett, de ott a volt férje folyamatosan zaklatta. Végül rendőrrel kellett elvitetni. A bonyodalmak elől az asszony Somogyból inkább az Ormánságba költözött.  

Így került a két fiúval Csányoszróba. Egy ideig egyedül nevelte  a gyerekeket, majd megismerte mostani élettársát, akitől a kislány született. Párja “rendes ember”. Együtt küzdenek a fennmaradásért, és egy saját otthonért az öttagú családnak. A férfi közmunkás, éjjeliőrként dolgozik, Erika gyesen van. A bevételük – a gyerektartással együtt - havi 140.000 Ft, ami nem túl sok, ha levonjuk még a 20-30 ezres rezsit is. 

–Hogy tudnak ebből kijönni? 

–„Ügyesen beosztjuk.” – mondja a fiatalasszony-  “a párom ott dolgozik, ahol tud. Sokmindenhez ért: fest, karbantart, megjavít dolgokat. Ebből törlesztjük a házat.” Mert Erikáék vettek egy régi parasztházat a faluban. Marika, a szomszéd, úgy adta el nekik, hogy havonta törlesztenek kisebb-nagyobb összegeket. Már több mint a felét ki is fizették! Szinte a semmiből küzdik össze az otthont.

Ám a küzdelmeik sajnos itt még nem érnek  véget. 

Január 18-án leégett a ház első része (két szoba és az előtér) egy kéményből visszaesett tégla miatt. Erika hátul főzött, a gyerekek a szobában tévéztek amikor a sűrű fekete füst megjelent a küszöb alatt. Az utcára szaladtak és azonnal hívták a  tűzoltókat, akik 10 perc alatt ki is értek, de mivel épp gyakorlatoztak, üres volt a tartálykocsi. Siklósról és Szigetvárról jöttek aztán teli tankkal, míg végül eloltották a tüzet. 

Megint újra kellett kezdeni. 

Sokan segítettek – leginkább Marika, a szomszéd. Kiderült, hogy évek óta fizetett biztosítást a házra, s mivel a biztosító megállapította, hogy Erikáék vétlenek a tűzesetben, Marika áthozta a felújításra kapott összeget. Erikáék eleinte el se hitték, majd kiszámolták, mennyibe is kerültek a befizetett részletek a szomszédnak, és mielőtt hozzáláttak volna a felújításhoz visszavitték a szomszédba a biztosításra korábban befizetett összeget. 

Sokféle szegénységgel szembesült az ember e kiadvány készítése közben, ám nemcsak a szegénységet, a gazdagságot is látta. 

Nehéz vidéken, nehéz körülmények között, valódi Emberek élnek és küzdenek az eldugott falvakban. Emberséges emberek. Emberek nagy betűvel.

S miközben sok-sok nélkülözést nem ismerő magyar honfitársunk panaszkodik, dühöng és bizalmatlan a körülötte élők iránt, vannak magyarok, akik összefognak, segítik egymást a bajban, a nehézségben. Ahogy Balassi Bálint több száz éve fogalmazta: 

„emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak…”.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.