Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Múrzsa Bea hat gyerekkel került az utcára Budapesten. Pedig valaha egy jobb élet reményében jött a szabolcsi faluból, Csaholcról a fővárosba. Reményei eleinte beigazolódni látszottak. Igaz, a 26 négyzetméteres Teve utcai komfort nélküli lakás egyre szűkebb lett a családnak, ahogy a gyerekek érkeztek. Attila, a nagyfiú 21 éve született, őt követte az öccse, majd a most 15 éves Piroska, a 13 éves Betti. A sort két kislány zárta, a legkisebb mostanában kezdte az óvodát, azóta Bea is könnyebben megy el dolgozni. A parányi nyomorlakásban a hely szűkével és a mindennapos betevő megszerzésével kellett az asszonynak megküzdenie. Férje egy gerincbetegség miatt ritkán kapott csak munkát, ő pedig az utóbbi években közmunkásként dolgozott. A konyhaszekrény szinte mindig üresen tátongott, s karácsonykor is csak úgy került ajándék a fa alá, ha a Szeretetszolgálat hozott. Bea sokfelől próbált segítséget kérni – különösen az utóbbi években, amikor az önkormányzat felbontotta a szerződését és hirtelen már csak jogcím nélküli, jóhiszemű lakáshasználóként maradhattak a Teve utcában. A havi 9 ezres lakbért attól kezdve mindig pontosan fizették, nehogy az utcára kerüljenek, de a vízzel, a villannyal egyre jobban el-elmaradoztak. Épp emiatt írt Bea először a Baptista Szeretetszolgálatnak.  

„Aztán egyszer egy nap beállított hozzánk Györgyi néni. Ruhákat és tartós élelmiszereket hozott és a számlák kifizetésében is segített, ha tudott. De tavasszal végül az utcára kerültünk.”

Az önkormányzat lebontatja a már régóta életveszélyes bérkaszárnyát, így Beának ki kellett onnan költöznie. A nagyfiú a barátnőjénél húzta meg magát, Beáékat heten pedig egy nyolcgyerekes család fogadta be a tanév végéig. El sem lehet képzelni, hogy miként aludtak tizenheten egyetlen szobában. Nem csoda, hogy az iskola végén a jószándékú befogadók is elküldték Múrzsáékat. Az asszony a gyerekekkel visszaköltözött Csaholcra a testvéréhez. Nyáron közmunkából és uborkázásból tartotta el őket. De Szabolcsban még lehetetlenebb a munkavállalás. Györgyi néni segítségével így szeptembertől visszaköltözhettek a Baptista Szeretetszolgálat Lőportál utcai Családok Átmeneti Otthonába. Most két szobában húzzák meg magukat. Bea közmunkás és sajnos továbbra is csak Györgyi néniben reménykedik.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.