Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.
Zsuzsannával egy fa alatt lévő padon ülünk, és meséli az életét, mindazt, ami vele történt.
„Nógrád megyében születtem, szegény sorsú családban. Nélkülözések között éltünk nap, mint nap.
Nagy családom van, és ezért jobban érzékeltük a szegénységet. Sok mindenkinek van olyan emléke, hogy nem tudott mit enni néhány napig, de egy tízfős családban az étel értéke nagyobb volt az átlagnál. Édesanyám az első gyermekkel elvetélt, ezért nem akart több gyereket, de nem volt választási lehetősége. Harmadikként születtem a családban, ha valamilyen házimunka volt, akkor mindig nekem kellett azt elvégezni. A gyermekkorom szinte nem is létezett. Hamar felnőttem, ezért a viselkedésem is átalakult. Felnőttekkel beszélgettem, akik sok tapasztalatot adtak át, és ezeket később hasznosítani is tudtam az életem során.”
Édesapja meghalt, a családban neki kellett megkeresni a pénzt.
„Tizenöt évesen már dolgoztam az iskola mellett. Délutánonként a mezőre jártam kukoricát szedni, vagy újságot hordtam, mindig kerestem valamilyen munkát, mert a családomnak szüksége volt pénzre, ételre. Az órabérem alig volt kétszáz forint. Testvéreim elköltöztek és maguk útjait járták. Én anyámmal maradtam, de évekkel később ő is meghalt. Az orvosok nem tudták az okát, hogy miért. Sokszor magamat hibáztatom a haláláért, hisz nem voltam akkor ott vele. Hiszem, hogy jó helyen van, mert oly sok mindent megszenvedett az élete során. Később én is magánutakra léptem, de a temetkezés elvitte az összes megtakarított pénzemet. Újra gyűjteni kezdtem, de hónapok, évek teltek el, mire az utcáról egy bérlakásba költözhettem. Hitelt vettem fel, de nem tudtam fizetni, ezért lelkileg összeroppantam.”
Később igyekezett munkahelyet keresni, amiből majd fizetheti a hitelt, de reménytelennek tűntek a próbálkozásai.
„A sok probléma felhalmozódott, és nem tudtam mit tenni, azt gondoltam, hogy az ital majd segít. Ez nem így volt. Amikor ittam, nem számított semmi, csakhogy elfelejtsem mindazt, ami a múltban történt. A szüleim halála, a kifizetetlen számlák, az adósságok, és a sok fájdalom, ami emésztett. A gödörből kimászni nagyon nehéz volt. Segítséget nem kaptam a családomtól, csak Istentől. Egyszer találkoztam egy hölggyel, aki látta a szakadt ruháimat, és gondolom az italos szagomat is érezte. Megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, és adott becsomagolva főzeléket és kenyeret. Soha nem éreztem még ilyet, egy ember lehajolt hozzám, és megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, majd segített. Nem gúnyból kérdezte, hanem szeretetből, amit az életem során nem tapasztaltam meg.”
A szeretet, amit kapott, segített neki talpra állni, és a jobb élet irányába megtenni az első lépéseket.
„Az első szeretet, amit kaptam, segített abban, hogy kimásszak a barlangomból és kinyissam a szemem, mert az életben ajándékok vártak. Kislánykoromban sokat küzdöttem, felnőttként úgyszintén, de a legfontosabb dolog maradt ki az életemből, ami az első szeretet. Reménykedve várom a holnapot, és építsem a lépcsőfokokat, hogy ne gyengüljek a nehézségek miatt, hanem erősödjek, Isten által.”
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.