Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Géza ősz hajú, ősz szakállú ember, korát nehéz megbecsülni. Az látszik, hogy nem volt könnyű élete: arcát és kezét ráncok barázdálják, de szeme élénken villog, olyan, mint húsz éves korában. Ő fröccsöt iszik a falu kocsmájában, én egy korsó sört teszek magam elé. Talán az év utolsó szépnek mondható őszi napján vagyunk lassan túl, a távolban a felhőket szél kergeti kelet felé.   

„Az öregapám Rétimajorban volt vasutas, állomásfőnök, apám pedig követte az ő életútját, így lett pályamester. Tízéves koromban elveszítettem az anyámat, akkor hagyott el bennünket. Sáregresen jártam egy osztályt, utána Kőszegre kerültünk, ott voltam egy évig a vasutas intézetben, a határőrség mellett. Aztán Székesfehérvárra kerültem. Laktam egy ideig Simontornyán is. 

Géza elvégezte a nyolc általánost, aztán Székesfehérvárra került, ott dolgozott a vasúti járműjavítóban. Kovácsmester lett, sikeresen levizsgázott. Volt postás, gépkocsi rakodó, raktáros. Ebben az évben töltötte be az 56. életévét. 

„Elég régen, 1978-ban megnősültem, abban az időben Szabadbattyánban, albérletben laktam, ott is dolgoztam a helyi Áfésznél. Aztán elmentem Szekszárdra fát vágni, és amire hazajöttem, a feleségem elköltözött. Nem mentem utána, aztán egyszer csak bírósági levél érkezett, arról értesítettek, hogy nekem ítélték a leány gyereket. Lényegében csöves vagyok. Itt szoktam meghúzni magam a faluban, albérletben, illetve ágybérletben és amit lehet, megcsinálom. Többnyire ez kőműves munka, vagy ácsmunka, nádfedés, és ami van… Azt a nőt nem kellett volna elvennem, mert ő és a szülei tönkretették az életemet. Én nem egy családra kerestem, hanem kettőre. Meg kellett volna fognom a pénzt”. 

Próbálnám még faggatni, de látom rajta, elege lett a múlt sebeinek feltépkedéséből. 

„Most nem mesélek többet, mert mennem kell, a lányomnak segítség kell, és most kell neki segítség, nem később...” 

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.